Már elhagytam az iskolapadot (azaz dolgoznom kell, mivel nem milliomos családból származom). Munkámból kifolyólag szinte minden nap használok számítógépet. Ha nincs a közelemben számítógép, akkor sem unatkozom, mivel van épp elég dolog ami érdekel, ami foglalkoztat. Nagyon szeretem az állatokat, ha tehetem, hosszasan figyelem őket (sokkal érdekesebb, mint némely embertársam ténykedését látni). Szinte bármiről szívesen beszélgetek. Időnként szeretek elvonulni a világ szeme elől. Ilyenkor ne is keress!
Hogy mit jelent a Day for Day és mi van mögötte? Nos, ezt nagyon kevesen tudják. De ez így van jól!
Most pedig bemutatom eddigi életem főbb állomásait!

Születésem után hamar kiderült, hogy különösen a mechanikus szerkezetek érdekelnek. 8 hónaposan már halálos biztonsággal kezeltem a hintát. A fürkésző tekintetem pedig a szomszéd autóját keresi. Hmm, itt az ideje, hogy elkezdjem vezetni...

Szüleim szélsőséges éghajlati viszonyokra is felkészítettek - mondván: ki tudja, mit hoz az élet. Ez a kép az intenzív szibériai kiképzésemen készült, amelyen kitűnő felkészültségre tettem szert. Azóta a náthán kívül ritka az a fertőző betegség, ami képes a hatalmába keríteni. Az öltözékem az újgenerációs űrruhák mintájául szolgált a későbbiekben...

Viszonylag hamar felismertem, hogy a tudás egyfajta hatalom. Tehát elkezdtem tanulni. Amit már akkor is sejtettem, beigazolódott: értelmiségiként csak a létminimum közelében lehet tengődni. Így tehát mielőbb megpróbáltam összeszámolni az anyagi lehetőségeimet. Az eredmény szerintem jól látható a gondterhelt tekintetemen...

Íme, egy jugoszláv építőtábor magyar brigádja, melynek tagja voltam. Három hétig csatornát ástunk, fiúk és lányok egyaránt. A házigazdák figyelmesek voltak, mindenben a kedvünkben igyekeztek járni. Munka után utazgattunk, még az Adriai tengerhez is eljutottunk.

Éppen állampolgári kötelességem teljesítése közben vigyorgom a teherautómon. A nyitott szerszámosláda is igazolja, hogy ott sem bírtam ki bütykölés nélkül. Szerencsére, sikerült összeraknom a géperejű járművet a leszerelésre, különben még most is fizethetném a helyreállítás költségeit...

Győrújbarát, gyermektábor. Jól nézze meg mindenki ezt a koedukált csapatot, amely spontán szerveződött és legyőzte a táborban vendégeskedő német fiúkat sima 3:0-ra!! Mert mi játszottuk a focit és a lelkesedés hajtott minket. Pénz szóba se került. Nem úgy, mint manapság...

Ennyien tudtunk együtt végezni a csoportunkban a főiskolán. Többen már valamelyik egyetemet is sikeresen megjártuk azóta. Szóval nem voltunk mi buta gyerekek. Csendesen megjegyzem: most sem vagyunk azok...

A Gyorsreagálású Erők kérésére egy speciális kialakítású vontatójárművet tesztelek, melyet a bevetésben megszomjazó kommandósok folyadékkal való ellátására terveztek. A tesztelést végül lefújták, mert kiderült, hogy a lopakodó jellegű vontatmány presszókávé-üzemmódra nem alkalmas. :-)

Az első autóm. Sajnos nem sokáig örülhettem neki, mert másnak is megtetszett és trombitának nézte... A Rendőrség illetékes osztálya pedig enyhén szólva nem állt a helyzet magaslatán, és csak egy nyomozást megszüntető határozatra futotta az erejükből... :-(

A második autóm. Remek kis járgány. Kényelmes és megbízható és takarékos. A mai napig használom.








Ennyi elég is lesz belőlem. Jóból is megárt a sok!

© Copyright 2007 wickie (Day for Day) Web design by Free Website Templates